Seat B1

 (Ez a jegyzet pár hete készült...)

Péntek reggel 6:20, drága feleségem most szedi szét a böröndömet, amit tegnap éjszaka pakoltam össze. Szerinte béna vagyok, rosszul pakolok, és borzasztó a ruha és szín kordinációm. Ennek ellenére imádom az asszonyt, nem tudok rá haragudni. Már csak 40 percem maradt, hogy a reggeli kómából felébredjek, a fekete autó és a sofőr már 20 perce vár az ajtó elött, hogy kivigyen a reptérre. Álmos vagyok, nagyjából  napi 5 órát alszom, nincs időm többre. Manhattan is most ébredezik, örülök, hogy kimozdulhatok, és kis szerencsével még az óceánban is fürüdhetek majd a hétvégén. Imádom a tengert, és a buvárkodást, olyan csendes minden odalent.
 
Első osztályon ülök az első sorban, tele a gép, és többen rágyógyultak a blackberry pda-jukra. (PDA=personal digital assistant) Most mondjam azt, hogy az első osztály is fapados feeling. A kávés víz ihatatlan, a reggeli sajtos omlettenek mesterséges íze van, a tojás tyúkot sose látott.