media friends 

Seat B1

 (Ez a jegyzet pár hete készült...)

Péntek reggel 6:20, drága feleségem most szedi szét a böröndömet, amit tegnap éjszaka pakoltam össze. Szerinte béna vagyok, rosszul pakolok, és borzasztó a ruha és szín kordinációm. Ennek ellenére imádom az asszonyt, nem tudok rá haragudni. Már csak 40 percem maradt, hogy a reggeli kómából felébredjek, a fekete autó és a sofőr már 20 perce vár az ajtó elött, hogy kivigyen a reptérre. Álmos vagyok, nagyjából  napi 5 órát alszom, nincs időm többre. Manhattan is most ébredezik, örülök, hogy kimozdulhatok, és kis szerencsével még az óceánban is fürüdhetek majd a hétvégén. Imádom a tengert, és a buvárkodást, olyan csendes minden odalent.
 
Első osztályon ülök az első sorban, tele a gép, és többen rágyógyultak a blackberry pda-jukra. (PDA=personal digital assistant) Most mondjam azt, hogy az első osztály is fapados feeling. A kávés víz ihatatlan, a reggeli sajtos omlettenek mesterséges íze van, a tojás tyúkot sose látott.

Eltévedt a Malév New York-i járata 

1 éves leltár

Este 7 óra, nemrég léptem le munkából, és rátaláltam egy remek kis kiülős helyre Williamsburgben, ami Brooklyn egyik negyede. A hely hasonlit hangulatában a Platánhoz, és árban sem rossz, happy hour special: 3 dolcsi a csapolt Stella, ami igazán baráti.
 
Mindjárt egy éve, hogy kimozdultunk Budapestről, kedvenc városunkból. Páran kérdeztétek tőlem, hogy mikor költözünk vissza. Nos, szerintem nincs olyan zug a világon, ahol minden tökéletes lenne, ha mégis rátaláltál, akkor már nem élsz. Just kidding. Szóval, igaz, egy kis szerencse is kellett, vagy egy őrangyal, de inkább rengeteg kitartó munka és gürcölés, de most lekopogom, jól mennek a dolgok, nagyon jól mennek a dolgok minden szinten.
 
Tényleg kellett egy év, hogy berendezkedjünk, megismerjünk egy új országot/nagyvárost, kultúrát és a mikrokörnyezetet. A egész szituban az a legjobb, hogy egyre több lehetőség, kapu nyilik ki, és rengeteget lehet fejlődni, tanulni -- sokkal izgalmasabb mint bármilyen egyetem. Bár a papir is sokat számit és mindjárt kezdődik az őszi szemeszter.
 
Persze a kisértés is nagy egy ekkora városban... Jobb is, hogy nem 22 évesen érkeztem New Yorkba.
 
Nos, a jövő nyitott könyv, ötletek vannak, és álmok is, just do it.

Ingertelenség

Május végén kb. egy éves szünetet követően újra megjelent egy cikkem a Népszabadság Infovilág mellékletében. Tudom, hallottam, hogy az újság olvasottsága jelentősen esett, a volt főszerkesztő elvtárs, az elhiresült Teller Ede levélhamisitást követően felefelé bukott, a MUOSZ elnöke lett.
 
Nos, ez is csak egy  apró jele annak, hogy mekkora válságban van a magyar sajtó. Kéz kezet mos, az oknyomozó újságírást csírájában elnyomják a puha, gerinctelen, ezer arcú főszerkesztők és hírigazgatók, akik milliós fizetésüket és „karrierjüket” jobban fétlik, minthogy felvállalnának bármilyen politikai konfrontációt.
 
Megdolgozott demokráciában él Magyarország, nincsenek etikai és morális gyökerei az újkori társadalmnak, nem müködik a poltikai elitben az oly kritikus öntisztulási inger. Megbukni szinte lehetetlen, senki sem mond le soha, még akkor se ha napnál is fényesebb a tag felelőssége.

Metrójegyzet

Elnézést kell kérnem azoktól a kitartó barátoktól, akik képesek voltak kivárni ezt a hosszú szünetet. Most éppen egy metrokocsiban ülök laptoppal az ölemben. Nos, mi is történt az elmúlt 45 napban, mi volt a hallgatás oka? Röviden rengeteg a tanulni és tenni való az új munkahelyemen. Bővebben, rengeteg tréningen kell részt vennem, ami egyébként hihetlenül hasznos, egy picit sajnálom is, hogy nem előbb estem át rajtuk...
 
Mivel a régióm elég nagy -- 10 állam tartozik hozzám, ami kb. 30 Magyarország méretű terület, és ez bizony sok repülést jelnet. Legalább megismerhetem az USA-t és gyűjthetem a kilométereket, pontosabban a mérföldeket.
Pénteken Floridába repülök, Orlandoba és kedden érkezem vissza, mikor az Andiék érkeznek Budapestről látogatni és nyaralni J
 
2 hete Nashvillben jártam, country zene mekka, és láttam Elvis autóját, legalábbis az egyik Pink Cadillecet. Szerintem undoritó volt, nekem kiábránditó volt az egész tálalás, bár bevallom sohase voltam egy nagy Elvis rajongó...